2011. február 20., vasárnap

Hülyehajú

Legfiatalabb zebrapintyünk Hülyehajú, aki egy igazi túlélő. Ő volt az, aki pár naposan kizuhant a fészekből, és mi tettük vissza. Azóta nagyon jól van, és némi elfogultsággal, engedjétek meg, hogy leírjam, ő a kedvencem! Olyan szép és picike, nagyon csendes és hihetetlen okos! Valahogy ő fél tőlünk a legkevésbé. Bébinek nem volt a legszebb, két kis tollpamacs állt ki a szemei felett, így lett Hülyehajú. Mostanra két kis fehér foltocska jelzi a pamacsok helyét.
Kopasz és pici
Mindig elsőnek jön rá, hogyha új ennivalót teszünk a ketrecbe, hogy az bizony nem bánt, odamerészkedik és megkóstolja, igazi vezéregyéniség. Tegnap egy fürtöskölest nem a földre tettem le nekik, hanem felkötöztem, és a kalitka tetejéről lógattam be. Persze hogy egyből felismerte a fincsi eledelt, és a legjobb helyre szállt gyorsan, ahonnan kényelmesen elérte. Mire a többiek észlelték, hogy mi történik, már rég leette a finom falatokat.  Sajnos mivel ő a legfiatalabb, sokat piszkálják. De nem hagyja magát, ne aggódjatok. 

Őrült professzor séró

Fürdés után szárítja a szárnyát - hát nem gyönyörű?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése