Rébi Hepburn

7 dolog, amit a pintyekben szeretek

Természetesen csak rájuk kell nézni, és már imádjuk is őket! 

Azért álljon itt az aktuális listám: 

7. Fészeképítés. - Szeretem, ahogy a fészeképítőanyagokkal lütyősködnek. És azt is, hogy a kalitkában fellelhető összes tárgyat annak nézik. 

6. Kotlás. - Az a debil pillanat, ahogy ráhelyezkednek a tojásokra. 

5. Kalitka alján való ugrálás.  - Ugráljunk, mint a verebek, rajta gyerekek!

4. Éneklés.  - Különösen Fagyika rekedtes hangja.

3. Fürdés és tollászkodás.  - Ahogy felfújják, majd egy másodperc múlva leeresztik magukat. 

2. Elégedett csiripelés, avagy töttögés.

1. Egymás puszilgatása. - Angolul: preening.

A teljesség igénye nélkül, a változtatás jogát fenntartjuk

Ismerkedés az új kalitkával - képekben

Hát bizony várni kell a sorunkra

Eszem

Fagyi haja :-)

Rébi Lánya figyel, Hülyehajú érkezik

Mostmár többet tudnak szállni

Robin, a kis mohó

Hajjaj...

Hét madár közül hat érti, hogy mire való a szépiacsont. Robin nem. Ennek köszönhetően túlnőtt a csőre. Most itt dilemmázunk, hogy mit tegyünk vele, mert hamarosan nagyon zavaró lesz a számára. Ha ő nem koptatja magától, akkor bizony nekünk kell levágni... És azt nagyon nem szeretnénk. Képzeljétek el, az izgő-mozgó pici madarat a kezünkben biztosan tartani, és egy éles tárggyal közelíteni felé... Brrr, a gondolatától is kiráz a hideg. 

Csókos csőrű Robin

Jó hír, hogy találtunk esztétikus megoldást a magok tárolására. A piacon szoktuk venni kilóra a madárkölest, és a papírzacskó, amiben adják, nagyon hamar elhasználódik. Most áttettük egy ikeás bödönbe, így szebb is, nem is szóródik szét állandóan.  

Új kalitka, új lakó

Végre eljött a pillanat... Megérkezett a csipik új, tágasabb kalitkája! Egy webáruházból rendeltük, persze a megrendelés után egy héttel jeleztek vissza, hogy aznap hozzák, tipikus. Spórolni kellet érte nem keveset, de megérte. A madárkák nagyon boldogok benne! 

Práusz ikeázik a kalittal

Bár, megállapítottuk, lehetne nagyobb is. Mondjuk én így is alig bírom felemelni, mert nehezen érem át! 

Fontos kellékek, a "Lóri tükör" - nem tettük be a kalitba

Mondjuk a legnagyobb show a 7 madár áttelepítése volt. Szegény Nyelvelő rosszul járt, mert elszabadult a szobában, és szegényke mint a flippergolyó faltól-falig bukdácsolt, és a végén biztosan nagyon megszédült, mert megült a tenyeremben... De azóta rendben van a kis bátor. 

Küszködöm

Fagyi volt az első, aki átköltözött

Majdnem sírás lett az este vége. Ezennel szeretném Veletek megosztani, hogy a tojáskákból hétfőn kikelt egy iciripiciri kis fióka. Nagyon-nagyon apró, még Hülyehajúnál is kisebb (mármint amikor H. H. még fióka volt). Mi balgák, áttettük az odút, Rébit, Jokert, csak azzal nem számoltunk, hogy így nem ismerik fel a fészküket... Fél éjszaka imádkoztunk nekik, hogy repüljenek már be a fiókához, de egyedül hagyták. Reggel sem volt bent nála senki. Aztán a szülőket és az odút visszatettük a régi helyükre, és láss csodát, egyből visszaváltoztak rendes madarakká. Iszonyatosan féltünk, és eszelős bűntudatunk volt, hogy a hülyeségünk miatt meghalhat a madárka. Hála a jó égnek a kis csipisz nagyon szívós, és jelentem, kedden volt a nagy kaland, és ma már jól van, növekszik! Rajta kívül még 4 tojáska van a fészekben, de attól tartunk, hogy azok terméketlenek.

Nagyon rossz kép Csipiszről a csöveslakban

Rébike teszi a dolgát!

Most van egy emeletes kalitka-komplexumunk. De így legalább láthatjátok a különbséget régi és új között!

Ilyenek leszünk, amíg Csipisz fel nem nő

Következő bejegyzésemben bemutatom a már belakott kalitkát!

Így nézünk ki most

Hülyehajú, Nyelvelő, Fagyi, Rébi Lánya, Robin

Hülyehajú

Legfiatalabb zebrapintyünk Hülyehajú, aki egy igazi túlélő. Ő volt az, aki pár naposan kizuhant a fészekből, és mi tettük vissza. Azóta nagyon jól van, és némi elfogultsággal, engedjétek meg, hogy leírjam, ő a kedvencem! Olyan szép és picike, nagyon csendes és hihetetlen okos! Valahogy ő fél tőlünk a legkevésbé. Bébinek nem volt a legszebb, két kis tollpamacs állt ki a szemei felett, így lett Hülyehajú. Mostanra két kis fehér foltocska jelzi a pamacsok helyét.

Kopasz és pici

Mindig elsőnek jön rá, hogyha új ennivalót teszünk a ketrecbe, hogy az bizony nem bánt, odamerészkedik és megkóstolja, igazi vezéregyéniség. Tegnap egy fürtöskölest nem a földre tettem le nekik, hanem felkötöztem, és a kalitka tetejéről lógattam be. Persze hogy egyből felismerte a fincsi eledelt, és a legjobb helyre szállt gyorsan, ahonnan kényelmesen elérte. Mire a többiek észlelték, hogy mi történik, már rég leette a finom falatokat.  Sajnos mivel ő a legfiatalabb, sokat piszkálják. De nem hagyja magát, ne aggódjatok. 

Őrült professzor séró

Fürdés után szárítja a szárnyát - hát nem gyönyörű?

Fagyi, Robin, Rébi Lánya

A három jómadarat azért veszem egy kalap alá, mert kis pelyhes korukban esélyünk sem volt megkülönböztetni őket, teljesen ugyanúgy néztek ki. Fantasztikus névadó tehetségünket továbbra sem kérjük bírálni! :-) 

Fagyika fiú, és szintén Batman-gonosz Mr. Fagyról kapta a nevét. Nagyon szép tollacskái vannak, és érdekes barna pofafoltja. Békés, soha nem veszekszik, szereti puszilgatni testvérkéit. Hasonló fehér foltjai vannak, mint Hülyehajúnak.

Éppen tisztogatom

Robin igazi kakukktojás volt nekünk, tojásból kibújása után végig azt hittük, hogy kislány, és már egész nagyok voltak a fiókok, amikor megjelent a kis vöröses pofifoltja. Még szerencse, hogy uniszex nevet adtunk neki! Már eléggé hasonlít Jokerre, kis borzas haja van. Nagyon szereti Nyelvelőt (khm, kissé túlzottan is).

Itt még lánynak hittük

 

Itt már nem

Rébi Lánya hihetetlen módon hasonlít anyukájára, így nem volt kérdés, kiről nevezzük el. Mostanában sokszor össze is keverjük őket, még szerencse hogy Rébikének van egy icipici fehér foltocska a fején. Ő is nagyon kis csendes, egy igazi hölgy. Viszont vannak rejtett tartalékai: amikor pár hetesek voltak, még ki tudtuk őket venni "babusgatni", simán elkaptuk őket. Hát ő volt az első, aki megtanított minket arra, hogy bizony nemcsak nőnek, hanem egyre gyorsabban repülnek. Nagy mellénnyel vettem ki a kalitkából, és olyan gyorsan repült fel a karnisra, és tojt le rám a magasból, hogy csak lestem. Még szerencse, hogy Práusz magas. Bár ő is csak székre állva tudta elkapni!

Trükkös

Pancsi

 

Nyelvelő - a legidősebb

"Elsőszülött" madarunk hihetetlen kajakérincsélő képességéről kapta a nevét: tátott csőrrel extrém sebességgel járatta nyelvét, így nem is meglepő, hogy ő lett a legnagyobb a fiókák közül. Nagyon mókás volt a kis pettyes száj, vagyis csőrpadlásával! Különleges sötét bőre hamar elárulta, hogy hím. Ő és Hülyehajú voltak ketten, akiket soha nem kevertünk össze mással, annyira unikálisak.

Kakukkfióka?

Bár nagy és erős, nem ő volt az első aki kirepült a fészekből. Tiniként már egyre jobban kezdett hasonlítani apukájára. 

Most ugrottam ki a fészekből

A fiú zebrák egyedi énekkel rendelkeznek, nincsen két ugyanolyan dalú hím. Ennek az egyedi éneknek a gyakorlására idő kell, ami eleinte vicces, később már idegesítő. Ilyenkor olyan a hangjuk, mint a kazetta tekerés közben. Szerencsére egyre szebb lesz az éneke. 

Február 13-án már majdnem teljesen narancssárga a csőre, és izgatottan várjuk, hogy milyen lesz a végleges tollazata - remélem hogy a cuki kis fekete pofija ilyen is marad! 

Fióka-hétköznapok

Zebrapintyfiókákkal együtt élni nem mindig leányálom.
Először csak a kis csupaszkákat látjuk a főtt tojástól sárga begyükkel, majd szembesülünk azzal, hogy a sárga táplálék sárga valamiként távozik belőlük. Ami 2 hét után, nos finoman fogalmazva is gusztusosan díszíti a cuki kis fészek szélét. Mert azért nagyon igyekeztek szegénykék nem maguk alá csinálni, de a peremre kakálás sem sokkal esztétikusabb. A kellemes madárszagról már nem is beszélve... Számoltuk a perceket, hogy mikor lehet már végre kidobni a khm szarfészket.

Fúj fúj perem

Kedves momentumokat élhettünk még át kajakérincsélés közben is, mikor visítva követelték naponta nyolcszázszor az eledelüket.

Hülyehajú ordítva kaját kér

5 éhes csőrt betömni nem könnyű... A madárszülők fonnyadtak is látványosan, akkor voltak a legsoványabbak. De nem kell aggódni, most már újra tökéletes formában vannak.

Most nézegessetek fejlődő pinty-kezdeményeket, legközelebbi bejegyzésemben a már majdnem felnőtt madarakat mutatom be!  

Sok kis szem

Tollasodunk

Sok jó madár kis helyen is

Megérkeztek!

Pontosan nem emlékszem már, hogy mikor bújt ki az első fióka, de valamikor december 15-e táján. Aztán nap nap után követték egymást a kicsik, nem sokkal Karácsony előtt pedig már mind a világra jött. 

Legelsőnek Nyelvelő, utolsónak Hülyehajú érkezett. Rébi és Joker nagyon rendes szülőknek bizonyultak, fáradhatatlanul etették őket, én meg fáradhatatlanul főztem és reszeltem nekik a tojást. By the way, vajon csak nekem hat bizarrnak a dolog, hogy a fiókák főtt tojást csócsálva nőnek egyre nagyobbra? Természetesen továbbra is igényelték a meleget, így a párocska rajtuk fekve aludt esténként. Nagyon szerettük ilyenkor nézni a kis csupasz 'kukackákat", ahogy nyomin pihegtek és a szájukat nyitogatták. 

A kis madárkák igen látványosan fejlődtek, nem is izgultunk miattuk, ettek rendesen, esélyük sem volt fázni. Egyik nap viszont rendesen ránk hozták a frászt, mert a legifjabb, Hülyehajú (az elnevezés okát később kifejtem bővebben) kiesett a fészekből. Mi már csak a végeredményt láttuk, vagyis hogy szegényke ott hasal a kalitka alján. Persze egyből azt hittük, nem élte túl a dolgot, de pihegett, így visszatettük a fészekbe (kiskanállal, mert nem mertük megfogni - erre mondta Nóri kolleganőm, hogy úgy nézhetett ki mint egy bizarr japán előétel). Jelentem, Hülyehajú él és virul ma is, gyönyörű nagylány lett. 

Rendben vagyok

Ahogy teltek a napok, kezdtek egyre jobban madárnak kinézni a csipiszek. Egyhetesen már egész formás kis tollasok lettek. 

A mai bejegyzést az akkoriban tipikus életképekkel zárnám:

Enni kérünk

Tele vagyunk

Mikor bújnak már ki?

Ezt a kérdést naponta többször feltettük, miután a madarak először kezdtek el igazán kotlani. A kotlás annyit tesz, hogy éjt-nappallá téve ülnek a tojcikon, egyszer apuka, egyszer anyuka. (By the way, ezen sokat gondolkodtam, mikortól számít anyukának egy madár? A tojástól, vagy csak azután, hogy ki is bújtak a kis pelyheskék?)

Persze anyuka ezerszer kitartóbbnak bizonyult, épphogy csak pár magot enni és inni reppent ki a fészekből, apuka nem volt annyira lelkes (de most máris védelmembe is veszem, mert miután kikeltek az apróságok, állta a sarat, és etetett kitartóan). Volt olyan, hogy betettük a fürdetőküblit, Rébi megfürdött és úgy vizesen, ahogy volt, vissza is ugrott a fészekbe, a kis ázott madár :-)

A végén már Joker annyit szépítgette és bazirgálta a hülye fészket, hogy sikerült az egyik tojást teljesen leásni, és már csak 5 látszódott ki: mi persze idegbetegségünkben nem bírtuk, "jaj szegény madárka kikel és megfullad, stb" és kijjebb piszkáltuk, hát nem hazudok, a fészekben volt vagy nyolcszáz fok, jó kis meleget csináltak a szorgalmas költők. 

Rébi gonoszan kotlik

Dzsóki cukin kotlik

Gyarapodunk

Joker és Rébi, miután kellőképpen összemelegedtek, nekiláttak a gyermekszoba kialakításának. Több lehetőséget is adtunk nekik: egy nádfészket, illetve egy oldszkúl faodút. Joker szorgalmasan dolgozott, a faodút választotta, és kitartóan hordta be a kókuszháncsot, tollakat, sőt a lerágott fürtöskölest is. 

Rébike csatlakozott, a behordott dolgokat rendezgette az odúban. Miután kész lett a csodálatos mű, minden logikát eldobva a másikba, a nádfészekbe rakta Rébike első tojását. 

A legifjabb pinty-kezdemény érkezése óriási öröm volt nekünk! Tudtuk, hogy ennyinél a kis szépségek még nem állnak meg, és így is lett: naponta + 1 tojcival gyarapodott a kis család. December hatodikán, Mikulás napi ajándékként megérkezett a hatodik, utolsó tojáska is. 

Szerencsére ezek után úgy döntöttek, ennyi elég is lesz, és elkezdtek kotlani, vagyis kikelteni a tojglikat. Végül nem mindegyikből lett kismadár, az egyik apró fehérség kiesett félidőben és már nem tudtuk megmenteni :-(

A tojáskák kapcsán híresek lettek a madárkák, feltűnési viszketegségemnek hála szerepeltek a Cukiságon: 

http://cukisag.blog.hu/2010/11/30/a_buszke_pintypapa

Életkép

Fotó by Práusz, igényes szivecskés takaróelem by Cilzi (óravázlat)

Rébusz és Joker

Madarainkat sok-sok év tanakodás után választottuk: gyerekkoromban drága szüleim türelmének köszönhetően mindig is voltak zebrapintyeink, így hatalmas volt az örömöm, amikor életem párja beleegyezett, hogy nekünk is legyen két printyőnk. Persze voltak fenntartásai, "te takarítod őket" stb., de végül egy szombati napon felkerekedtünk, megvettük a kalitkát, fészket, fürdetőt, kaját, madárhomokot, szépiát, faforgácskát a kalitka aljára, és már csak maguk a lakók hiányoztak. Kényelmes emberek lévén a legközelebbi állatkereskedésbe mentünk, ami egy bevásárlóközpontban található. Ennek csupán annyiból van jelentősége, hogy ha jól sejtjük, szegény pintyek nálunk láthattak először napfényt... Micsoda csicsergés és boldogság volt, amikor elfoglalták a kalitkát! 

Bemutatkozunk 

   

Fantasztikus kreativitásunkat jellemzi, hogy első két pintyünk Batman filmekből kapta a nevét. Természetesen gonosz karakterektől :-) (Valójában a mi alteregóink.) Rébusz csöndes, elegáns kis madárhölgy. Mivel találomra választottuk őket, ezért biztosak voltunk benne, hogy nem alkotnak egy párt a fiúpintyővel. Manus madarunk, Joker kitartóan udvarolt és énekelt és énekelt és udvarolt... De meglett az eredménye, mint tudjátok. Itt érdemes Joker énekét hosszabban elemezni. Két formája van, a "sika-mika", viszonylag dallamosabb prüntyögés, és a "duda" amit előszeretettel ad ki, ha például szaxofont hall a tévéből. Illetve intenzíven nyomta Janicsák Veca "I will always love you" előadása alatt (értsd:végig). 

Először nem aludtak együtt, Joker őrizte Rébike álmát a kalitkában elhelyezett hintából esténként. De végül megtört a jég: egymás mellé kucorodtak az ülőrúdon. Aztán elhangzott az első bizonyos "űrhang"... Így neveztük el a madárszexet kísérő baromi idétlen hangot. Amit aztán nagyon szorgalmasan, naponta többször nyomtak. És számomra rekord idő alatt, kb. 2 hét eltelte után már Joker szorgosan építgette is a kis fészküket.

Joker

Rébusz