Madaras vasárnap

Ma kitakarítottuk a madarakat. Az új kalitkát szerencsére úgy néz ki elég 2 hetente kipucolni - ennek örülünk, mert nem egyszerű művelet. Már jó ideje küzdünk a madik által kiszórt szeméttel, naponta minimum egyszer fel kell porszívózni körülöttük. Reméljük, hogy a mai nappal sikerült a kalitkából kihulló mag és tollmennyiséget minimalizálni. Ugyanis mint többen tudjátok, munkám során gyakran találkozom gyerekekkel és tartok nekik játékos angol foglalkozást, mely foglalkozások alatt igen fontos, hogy a használt játékok tartósak legyenek. Sok papír alapú játékot hőkötéssel biztosítunk, hogy részesei lehessenek az örökkévalóságnak (vagy legalábbis egy tanévnek). Így jött az ötlet, hogy üres fóliát toltunk át a laminálógépen (hogy átlátszó maradjon) és ezt erősítettük a kalitka rácsaira. 

Ugye hogy alig látszik?

Takarítás közben

Azért is volt a mai nap madaras, mert voltunk az állati áruházban és vásároltunk néhány cuccot a madiknak, végre többek között egy új, nagy itatót és extrahiperpuccos madármagot. Eddig a burzsuj madárkaják csak nekünk tetszettek, a pintyők bagóztak rá. Práusz szerint esélyes, hogy kieszik belőle a szokásos magot.

Aszalt gyümi is van benne

Az itatóval kapcsolatban pedig csak annyit, hogy a mi madaraink nagy iszákosok (gazdikra ütöttek), naponta kétszer is adunk nekik vizet.  Állítólag voltak olyan kísérletek zebrapintyekkel, amelyek során azt tesztelték hány napig bírják víz nélkül a pintyők, és volt olyan madárka aki 250 napig kibírta víz nélkül (végül a prof nem bírta és adott neki vizet, semmi dráma). Hát a mi madaraink nem hallottak erről a kísérletről. Mindig úgy isznak, mint akik majd szomjan akarnak halni. Édesek tudnak lenni, mert ha elfogy a víz szólnak: ha valamelyikünk közelebb megy a kalitkához látványosan az itató felé ugrálnak az ülőrúdon, és a kunyi hangjukon csipognak - aztán ha megjön a víz, meg sem várják amíg bepattintjuk az itatót, úgy isznak hogy még a kezünkben van a tartó és nem egyszer hozzáértek az ujjainkhoz a csőrükkel.