Újabb kedvenc

A kvézál

Madárszabadság

Régen volt már az utolsó bejelentkezésem a madárkákról. Mostanában ugyanis nem nagyon történik velünk semmi különös - úgy értem, minden nap van valami kis butaság, magkiszórás, veszekedés, űrhang - de nem raknak tojást, nem építenek fészket, nem kaptak új kalitkát, most csendesebb időszakot élünk. Viszont úgy néz ki, nyáron költözünk, ami nemcsak a mi, hanem a madik életébe is változást hoz. Mert olyan helyre megyünk, ahol a cicáink várnak minket. Így már egész kis haditervünk van arról, hogyan is fogjuk megóvni a csicsergőket a vérszomjas fenevadaktól. Hát, nem fogunk unatkozni, az biztos :-)

A szökés

Általában én látom el a madarakat maggal, vízzel, ilyesmivel. Van olyan, amikor én korábban megyek el otthonról, ilyenkor ezek a feladatok Práuszra maradnak. A héten is akadt ilyen nap. Szóval, Práusz megitatta a madarakat, a víz újabban a kaja tárolóban tárolódik, és a madarak rendszeresen fürdetőnek is nézik, megáztatják benne magukat. A tároló a mi kényelmünknek kedvez, nem macerás használni, a kalitka belsejéből ki lehet forgatni és csak a tartályt kivenni, meg kell tölteni majd visszatenni és beforgatni, hogy elérjék a madik. A kis fehér fogantyú segítségével kell lezárni, hogy a madárkák ne forgathassák ki magukat.

Nem véletlenül kezdtem a bejegyzést Práusz megemlítésével, ugyanis előfordult már egyszer, hogy etetéshez kinyitotta a kalitka ajtaját és úgy ahogy volt, nyitva is hagyta. Lement szépen bevásárolni, és mire visszaérkezett, Joker kint repdesett a szobában. Egyedül neki volt annyi mersze, hogy kb. másfél óra alatt amíg az ajtó nyitva volt, kirepüljön a kalikából. Kis rohangálás után sikerült Jokert visszatelepíteni a helyére. Nekem már ez az eset is elég hihetetlen volt, erre jött még egy szökési kísérlet. Práusz ezúttal vizet adott a madiknak, és azzal a lendülettel nem fordította rá a tartályra a fehér kallantyút. Hülyehajú valószínű beleugrott a vízbe, és sikeresen kiforgatta magát a szabadba. Sejtésem szerint ez nem szántszándékkal történt, de a madaraknál ki tudhatja... Lehet előre kitervelt akció volt. Práusz csak annyit hallott, hogy megy a nagy szárnysuhogás, és Hülyehajú az asztalon, a távirányítón ücsörög. Gyorsan ablakok becsuk, H. H. közben szekrényajtó lekakál, rövid üldözés és szerencsés visszakerülés a kalitkába.

A megfigyelés elkezdődött

Hülyehajú, Criminal Mastermind

Én pedig reménykedem abban, hogy nem lesz több szökevényünk, vagy ha mégis, hasonló vidám sztori kerekedik a szökésből.

Fura nevű madarak 1. rész

Gólyatöcs

Létra és egyéb marhaságok

Ha van alkalmam huzamosabb ideig otthon pihenni, sokat figyelem a pinytőket. Mindig elgondolkodom, hogy mivel tudnám izgalmasabbá tenni a madárkák életét. Mert most nincs fészek, nincs fióka, nincsen feladat... És bizony egymáson köszörülik a csőrüket. Arra már mindenesetre rájöttünk, hogy minél olcsóbb a kaja, játék, annál jobb. Szerencsére a madaraink nem nagyravágyóak. Húsvét előtt már két egész napot itthon voltunk, és már égette az agyamat a forrongó kreativitás, amikor kipattant a fejemből, hogy én most létrát készítek a madaraknak, hurkapálcából. 

Ismerkedés

Nos, sikerült is meg nem is: láthatóan tetszett nekik az újdonság a kalitkában, de nem nagyon tudták eldönteni, hogy akkor most mit is akarunk ezzel. Örökké lelökték, szét akarták szedni, stb. Azt hiszem, ma este végre sikerült úgy elhelyezni, hogy kényelmes és biztos ülőalkalmatosság legyen belőle. Most sajnos nem tudom lefotózni, remélem holnap sikerül - már ha megmarad addig.  

Húsvét lévén volt itthon barka. Kicsit meg kellett rövidíteni, hogy beférjen a vázába, így a levágott részeket is felhasználtam madárjátéknak, de az nem lett sikeres. Nem mertek közel menni hozzá, pedig csak összekötöztem három szárt. Beijedtünk, hogy ezek a madik hátha tudnak valamit a barkáról, amit mi nem, lehet, hogy mérgező? Végül kivettük, aztán megnyugodtak - jobb félni, mint megijedni.

Fosizás a rúdon a barkától (balra lent)

Pingvinről már rég írtam, nagyon cuki kis madár lett, csak sajnos a kis nyaka kopaszka, olyan, mint egy keselyű. Nem bántják a többiek, egyszerűen ilyen. Remélem, meg fog tollasodni szegényke...

Kopaszka

Végül egy kis érdekes kontraszt, mert mi a macskákat is szeretjük ám! Hétfőn Apáéknál voltunk, ahol Teki cica anyai örömök elé nézett, és két tündéri kiscicája született. 

Első youtube-os madárvideónk

Amikor a pintyek még picik voltak... lásd: még nem narancssárga a csőrük. :-)

Madaras vasárnap

Ma kitakarítottuk a madarakat. Az új kalitkát szerencsére úgy néz ki elég 2 hetente kipucolni - ennek örülünk, mert nem egyszerű művelet. Már jó ideje küzdünk a madik által kiszórt szeméttel, naponta minimum egyszer fel kell porszívózni körülöttük. Reméljük, hogy a mai nappal sikerült a kalitkából kihulló mag és tollmennyiséget minimalizálni. Ugyanis mint többen tudjátok, munkám során gyakran találkozom gyerekekkel és tartok nekik játékos angol foglalkozást, mely foglalkozások alatt igen fontos, hogy a használt játékok tartósak legyenek. Sok papír alapú játékot hőkötéssel biztosítunk, hogy részesei lehessenek az örökkévalóságnak (vagy legalábbis egy tanévnek). Így jött az ötlet, hogy üres fóliát toltunk át a laminálógépen (hogy átlátszó maradjon) és ezt erősítettük a kalitka rácsaira. 

Ugye hogy alig látszik?

Takarítás közben

Azért is volt a mai nap madaras, mert voltunk az állati áruházban és vásároltunk néhány cuccot a madiknak, végre többek között egy új, nagy itatót és extrahiperpuccos madármagot. Eddig a burzsuj madárkaják csak nekünk tetszettek, a pintyők bagóztak rá. Práusz szerint esélyes, hogy kieszik belőle a szokásos magot.

Aszalt gyümi is van benne

Az itatóval kapcsolatban pedig csak annyit, hogy a mi madaraink nagy iszákosok (gazdikra ütöttek), naponta kétszer is adunk nekik vizet.  Állítólag voltak olyan kísérletek zebrapintyekkel, amelyek során azt tesztelték hány napig bírják víz nélkül a pintyők, és volt olyan madárka aki 250 napig kibírta víz nélkül (végül a prof nem bírta és adott neki vizet, semmi dráma). Hát a mi madaraink nem hallottak erről a kísérletről. Mindig úgy isznak, mint akik majd szomjan akarnak halni. Édesek tudnak lenni, mert ha elfogy a víz szólnak: ha valamelyikünk közelebb megy a kalitkához látványosan az itató felé ugrálnak az ülőrúdon, és a kunyi hangjukon csipognak - aztán ha megjön a víz, meg sem várják amíg bepattintjuk az itatót, úgy isznak hogy még a kezünkben van a tartó és nem egyszer hozzáértek az ujjainkhoz a csőrükkel.